Térkép vagy táj? Fedezd fel egyetlen igaz valóságod!

Szia! Van kedved egy gyors játékhoz? Nem kell hozzá semmi, csak egy kis kíváncsiság.

Gondolj az összes tanácsra, amit valaha kaptál az élettel kapcsolatban. Az egyik barátod a tuti befektetési tippre esküszik, a másik a spirituális elvonulásra. A neten olvasol egy cikket a szigorú napirend fontosságáról, öt perccel később pedig egy másikat, ami arra buzdít, hogy kelj fel hajnali 4-kor és legyél produktív. Az utóbbi időben már kezdesz torkig lenni a „minden fejben dől el” című okosságtól, a pozitív gondolkodásra buzdító jótanácsokról már nem is beszélve. Amikor lebeszélnek a maradék szénhidrátokról, meg hogy használd kevesebbet a telódat, attól egyenesen falra tudnál mászni.

Olyan, mintha mindenki egy tuti tippet adna egy óriási társasjátékhoz, de minden tipp valahogy, mintha másfelé küldene azon a kurva táblán. A vége pedig totális káosz és egyetlen kérdés marad csak: most akkor ki a fenére hallgassak?

Mit szólnál, ha azt mondanám, van egy megoldás, ami nem egy újabb tipp, hanem maga a játék megértése?

A térkép nem a táj

Játsszunk tovább! Képzeld el, hogy mindent, de mindent elolvastál Párizsról. Fejből fújod a metróvonalakat, ismered a Louvre nyitvatartását és tudod, hol sütik a legfinomabb croissant-t. A szobád tele van útikönyvekkel. De ettől még... jártál ott? Érezted valaha a Szajna-parti szellőt az arcodon? Hallottad az utcazenészek játékát a Montmartre-on?

Ugye, hogy nem? Mert a tudás, az információ csupán egy térkép. Hasznos lehet, de sosem lesz azonos magával a tájjal.

A legtöbb tanács, amit kapunk, csak egy újabb, még részletesebb térképet akar a kezünkbe adni. Az Aletheosophia nem ez. Az Aletheosophia egy bátorító kacsintás, ami azt súgja: „Hé, mi lenne, ha letennéd a térképet, és kilépnél a valódi tájra?”

Kilépni a tájra

És hogy mi lenne ez a táj? Ha olvastad Eckhart Tolle A most hatalma című könyvet, ez a most. Ha még nem, had javasoljam az átélést éppen most. Az a pillanat, ami most van, tehát nem egy koncepció, hanem maga a jelenlét teljes átélése.

Amikor nem csak megállapítod, hogy „jé, egy okostelefon”, hanem hagyod, hogy az érzékeid befogadják: a teló tényleges súlyát, az anyagának hőmérsékletét, a screen fényerejét. Amikor nem a múlton kattogsz, vagy a jövőt szervezed, hanem egyszerűen csak most vagy és elfogadod: ez van! Mert elfogadod – és ez a legnagyobb csavar a játékban – csak a mostani pillanat létezik, minden más csak koncepció, jóhiszeműség, meg ilyenek.

A most pillanatában átélt élményed az egyetlen igazság, sőt az egyetlen igaz valóság, amit soha senki sem vehet el tőled, mert ez az egyetlen igazán és valójában a tiéd. Nem olvastad, nem egy videóban láttad, nem jótanácsban mondták. Ez a te egyetlen igaz valóságod.

Kipróbálnál két pofonegyszerű pályát?

Ez nem valami misztikus, elérhetetlen dolog. Inkább olyan, mint egy elfelejtett képesség. Íme két szuperkönnyű pálya, amivel elkezdheted a játékot, akár most azonnal.

Első pálya legyen a „Légzés-gomb”. Bárhol is vagy, miközben telódon olvasod ezt a cikket, nyomd meg a képzeletbeli "pause" gombot. Csak figyeld, ahogya a levegő bejön, majd kimegy. Ne számold, ne hagyd, hogy a levegővételed vegye át az irányítást, csak hagyd, hogy a lelked lélegezzen. Megérkeztél, gratulálok (vigyázz a telódra). A légzésed a te személyes „vissza a jelenbe” gombod. Bármikor megnyomhatod.

Második pálya legyen az „5 érzék reset”. A játék lényege a nó komment. Címkék és ítélkezés nélkül lépj fejben egy lépéssel hátra. Már nem a cikket látod, nem is a telód a kézben, hanem formákat, színeket és fényeket. Mit hallasz? Fogalmam sincs, de hallod a külső zajt, úgy ahogy van. Mit érzel? Ha ruhában vagy, hirtelen újra előjön a ruha érzése a testeden. Talpad talajjal való érintkezése, stb. Ennyi. Üdv újra a valóságban a gondolatok mozija helyett.

Aletheosophia

Mi? (Aletheosophia, rögtön megmagyarázom.)

Szóval ez volt a játék az igazság és valóság megélésével, átélésével, megtapasztalásával, vagy hogy mondjam. Tudod mit? Kitaláltam neki egy nevet. Aletheosophia. Annyi mint az igazság bölcsessége. Megfogalmaztam a főtételét is: „Csakis átélésben valóság az igazság”.

Gondolatnyi időre vissza a fenti játékhoz. Az Aletheosophia nem egy újabb szabály, vagy jótanács, amitől már szinte kihullik az ember haja, inább csak a csend sugallata: „Hé, a játék nem a táblán, hanem benned zajlik.”